Siófok -Oulu
Hároméves előkészület út és hajóátépítések, módosítások után támogatást kaptunk,hogy a kenuval eljussunk Finnországba. Folyt a szervezés, vásárlás, engedélyek kérése és minden, ami egy ilyen úttal kapcsolatos. 1999.05.14-én indultunk a siófoki kikötőből. Több TV társaság és média eljött az ünnepélyes indulásra, ahol ismerősök és rokonok is vártak. A magyar szakaszt a Balaton -Rába- Duna vizein tettük meg, majd Komárom határvizsgálat következett, már tudtak rólunk, várták a csapatot, igazán jól esett a kedvességük. Szlovákiában a csodaszép Vágon haladtunk. Majd a hajót Lengyelországba szállítottuk, ahol a Visztula piszkos vizét ismertük meg. Gdanskban a tengerre is kimerészkedtünk,- igaz engedéllyel. Komppal Svéd és Finnország következett, segítséget kaptunk Litkeiéktől, követségtől és a finnektől, hogy utunkat a tervek szerint tudjuk folytatni. Folyók, tavak, szigetek között hajóztunk páratlan természeti szépségek ölelésében. Egy szigeten nomád életet éltünk önfeledten. Itt a kék és zöld szín szinte sérti az ember szemét. A hajózás is tartogat újdonságot, meglepetést. 2500 km megtétele után értünk Ouluba, testvérvárosunkba, ahol népes tömeg és ünnepség várt bennünket. Vendéglátóink tartalmas programokat szerveztek számunkra. A nem kis sportteljesítményt is követelő út remekül sikerült. Keresztmetszetet kaptunk az itt élő emberekről, kultúrákról, tájakról, történelmükről . Az út végén néhányan fogadalmat tettünk, – ide visszajövünk! 45 napi távollét után, június végén értünk haza, ahol a családok, barátok ölelése várt. A másfél hónapos vízi barangolás, felfedezés és kaland már tapasztalt túrázókká nevelt bennünket. Az álom véget ért, jönnek a szürke hétköznapok…. – a hátam borsózik tőle…
