Újra északra készülünk, testvérvárosunk Oulu 400 éves évfordulóját ünnepli. Önkormányzatunktól kiemelt támogatás kapunk. A szokásos előkészületi munkákkal festés , dekoráció, vásárlás 2 hét alatt végzünk.
Létszám 11 fő, ebből négy új tagot avatunk – Valamint Geoff újra eljött Új-Zélandról.
Indulás aug. 25.-én este 21 órakor. 3 napos út vár ránk buszon – nem semmi. Az egyhangúságot városnézéssel oldjuk , de a táj is lenyűgöző. A Via Baltika már európai szintű, de nagyon sok az útjavítás. Tallinba érve kiderül, hogy szombat lévén nem közlekedik a kompunk. Kényszerpihenő, bivak. Másnap expressz járattal Helsinki -zuhog az eső.Késő este érkezünk az Oulu tóhoz. Reggel feltámad a szél, de indulunk, be vagyunk sózva. A nyílt vízen azonban viharossá fokozódik ereje. A nagy oldalszél nehezíti az evezést, sodródunk, borulás veszély fenyeget. Gyors döntés – ki kell kötni. Térképen van egy közeli halászkikötő, bár evezve nem egyszerű. Itt a mester segítőkész, de csak finnül beszél. Előkerültek az ilyenkor használatos „oldószerek” ami feledtette a nyelvi nehézséget és a mi kéz, lábremegésünket az átélt vihar után. A vége az lett hogy emberünk nagyon beszívott, majd felajánlotta a fürdést, horgászhattunk, kaptunk halat és ott is aludhattunk. Másnap már az Oulu folyón eveztünk szélben, esőben. Egy szigeten jó táborhely kínálkozik, – de skanzen terület, nem maradhatunk. Sötétben haladunk tovább –megtapasztalva az éjszakai hajózás veszélyeit. Valaki „meglát” egy strandot, ott táborozunk. Reggel ámulunk, csodaszép helyen sátraztunk. A lassuló folyó sejteti hogy közel a duzzasztó. Népes fogadó bizottság vár bennünket. Szálláshelyünk a cserkészcsapat kertjében egy szigeten lesz. Este 20 órakor találkozunk a siófoki delegációval és együtt megyünk az 1500 fős állófogadásra. Mi egyenpólóban,más mindenki estélyiben, öltönyben – ez volt a fő megnyitója az ünnepségnek. Történelmi, zenei műsorok, kiállítások a város és az ország elitjének, de a svéd herceg is megtisztelte a rendezvényt. Ettünk, ittunk, ismerkedtünk. Hab a tortán a sarki fény volt. Másnap látogatás Kierikki-ben egy rekonstruált kőkori faluban. A sarkkört sem hagytuk ki. Télapót is megnéztük, fotóztuk, kötelező képeslapokat küldtünk haza. Kieveztünk a tengerre polgármesterünkkel, ettünk kalakukkót, boroztunk jókat. Kello faluba a finn-magyar Baráti Kör meghívása csizmadobó versenyt, lazaclevest, szaunát, grillezést és sarki fényt is produkált mindenki örömére. De voltunk vízlépcsőavatáson, Varga Imre szobrászművész alkotásának leleplezésén. Ajándékot adunk Oulu vezetőinek. A tolmács hölgy meghív vacsorára, a menü rénszarvas pecsenye áfonyamártással, sok süti. Kis ízelítőt kapunk rock koncerten a finn zenei kultúrából. Záró buli után tűzijáték. Másnap már Helsinkibe barangoljuk a várost Litkei úr vezetésével. Tallin , Parnu , Krakkó városnézés. Két hét után fáradtan, de élményekben gazdagon értünk haza. Célunk most nem az evezés hanem a barátság ápolása volt, de mint a tőmondatokból kitűnik – jó buli volt.
Külön köszönet illeti Eszter Vuojalát, Kovács Jenőt a kísérő tolmácsunkat, Siófok Önkormányzatát, valamint mindenkit aki segített bennünket az úton.
